A romanisztika területéhez tartozó francia szak az olasz, a spanyol, a portugál, stb. mellett az ország több felsőoktatási intézményében már régóta, esetenként több évtizede európai összehasonlításban is elismerten magas színvonalon működik, és fontos társadalmi szerepet látott és lát el ma is. Fenntartása az új képzési struktúrában, annak mindkét szintjén feltétlenül indokolt.

A PPKE BTK Romanisztikai Intézetéhez tartozó francia szak előzményeiről számolunk be az alábbiakban.

A Francia Tanszék 1995-ben jött létre a PPKE Bölcsészettudományi Karán indított új szakként. A képzés mind főiskolai, mind egyetemi szinten beindult, mégpedig évfolyamonként 20-25 fős létszámokkal. Főként az első időben volt igen nagy az érdeklődés az újonnan alakuló egyetemi szak iránt, nem utolsó sorban a PPKE BTK-n érvényben lévő kötelező kétszakosság miatt. A nappali képzés mellett kiegészítő és másoddiplomás tagozaton is elindítottuk a képzést, egyre növekvő számú hallgatóval. A nálunk diplomát szerzett hallgatók közül többen doktori képzés keretein belül is folytatták tanulmányaikat, eleinte más egyetemeken működő doktori iskolákban, majd a PPKE BTK-n akkreditált doktori iskola keretein belül vált számukra lehetővé a PhD fokozat megszerzése.

A Francia Tanszékoktatási tevékenysége kezdetben a hagyományos hármas alappilléren nyugodott: nyelvészet (leíró és történeti nyelvészet), irodalom (irodalomtörténet és irodalomelmélet), kulturális ismeretek (az ország történelmének és a jelenkori társadalomnak a megismerése). Emellett a frankofón országok civilizációjának és irodalmának megismertetését is célul tűztük ki, megfelelően strukturált speciális kollégiumok keretében. A választékbővítés jegyében a műfordítási gyakorlatok is hangsúlyozottan jelen voltak, s e tevékenység eredménye számos kisebb publikációban volt nyomon követhető. A szabadon választott szemináriumok témaköreit egyre bővítettük, törekedve arra, hogy specializációkat alakíthassunk ki, ami elsőként a kanadisztika tárgykörében, másodikként pedig a nemzetközi kapcsolatok elnevezésű specializáció formájában kapott szervezett kereteket. A szabadon választható szemináriumok között a már említett témakörökön kívül szerepelt a bevezetés a szövegnyelvészetbe, a különböző irodalomtörténeti korszakok vagy egyes szerzők műveinek mélyebb megismertetése, a trubadúrköltőktől a katolikus írók munkásságáig. A szakhoz tartozó szakdidaktikai szemináriumok közül az ún. simulation globale aratott nagy sikert a hallgatók körében, amelynek elsődleges célja a beszéd- és a kommunikációs készség fejlesztése volt.

A Romanisztika alapképzési szakon belül az új rendszer mindezeket a tapasztalatokat, jól bevált módszereket is igyekezett hasznosítani. Emellett természetesen az újfajta elvárásoknak is igyekezett a szakirány megfelelni. A korábbiakhoz képest a tantárgyi programok inkább sűrített ismeretközlésre törekedtek, nagyobb súlyt fektetve a tényleges alapozásra. A bevezető stúdiumok tekintetében a nyelvi készségek fejlesztésére, valamint az általános, országismereti témakörök bővítésére törekedtünk. Mindez azért vált szükségessé, hogy a mesterszakra való átmenetet lehetőleg legnagyobb mértékben megkönnyítsük, szem előtt tartva az általánosan megszabott kimeneti követelményeket.